Orosz Ferenc

Magamról, hobbiról, barátaimról, nosztalgiáról, tárgyaimról...

In Memoriam Kugler Béla

 

Tisztelt Tanár Úr!

Most már soha nem fogunk felelni Nálad... Sírós

 

 

Ma hajnalban 90. éves korában váratlanul elhunyt Kugler Béla bácsi, szeretett osztályfőnökünk.

 

 

1968-72 között az egri - akkori nevén Gép- és Műszeripari Szakközépiskolában volt négy éven keresztül osztályfőnökünk. 48 zabolátlan fiatal fiút nevelni nem lehetett egyszerű dolog, ő mégis megtette. Nagy figyelemmel, szeretettel, de szigorúan nevelt minket, aminek meg is lett az eredménye; mind a 48-an sikeresen leérettségiztünk, és ő ezt követően átadott minket a nagybetűs életnek, Kapcsolatunk vele a mai napig folyamatos volt. Minden öt évenkénti osztálytalálkozónkon ott volt, és most is nagyon készült a szeptemberre tervezett 40. érettségi találkozóra.

Erről beszélgettünk vele még ez év április 27-én is egy vacsora mellett. Az alábbi kép ekkor készült.

kugler_b..jpg

De megtisztelt minket június 15-én is jelenlétével, és úgy köszönt el tőlünk, hogy már nagyon várja, hogy találkozzon a fiúkkal.

Sajnos a gondviselés mást gondolt...

 

Nyugodj békében Béla bácsi.

Soha nem felejtünk.

 

Alex Tamás: Csak a jók mennek el

 

2012. augusztus 18.

 

És egy újabb szomorú hír...

 

Most kaptam az értesítést, hogy a mai napon, hosszantartó súlyos betegség után 87 éves korában elhunyt Béla bácsi felesége, Juliska néni is. 64 évet éltek le együtt, szeretetben, békességben, mindig mosolyogva. Közös temetésük 2012. augusztus 31-én 15.00-kor lesz az egri Főszékesegyházban.

julika_neni.jpg

Nyugodjanak békében.

bela_bacsi_es_a_felesege.jpg

2012. augusztus 28.

 

 bela_bacsiek.jpg

 

(A fényképeket lánya Ágostonné K. Zsuzsanna, és fia K. Béla hozzájárulásával helyeztem el a honlapon.)

 

 

A temetésen a volt diáktársak nevében elmondott búcsúztatóm:

Tisztelt gyászolók, tisztelt és szeretett gyászoló család, barátok, ismerősök, volt tanítványok, egykor volt diáktársaim!

 

Nehezen jönnek az ember nyelvére ilyenkor a szavak, nehezen, fojtogatóan nehezen formálódnak a mondatok…

Szinte napra pontosan 44 évvel ezelőtt találkoztam először Béla bácsival, amikor 1968-ban a Dobó gimnázium kapuján kis elsősként, 48 osztálytársammal együtt beléptem, és ezt követően ő lett négy éven keresztül az osztályfőnökünk. Nem lehetett könnyű 48 zabolátlan fiatal fiút nevelni, ő mégis teljes sikerrel tette: 48-an le is érettségiztünk, és EMBER-t faragott belőlünk. Nagy figyelemmel, szeretettel, odaadással, fáradságot és időt nem kímélve, mindenek előtt a becsületet, a korrektséget, és a tisztességet tanította meg nekünk, aztán jött csak a tananyag. Tanított és nem oktatott. Visszagondolva a gimnáziumi éveimre, életem egyik nagyon meghatározó és egyik legszebb évei közé sorolom ezeket az éveket.

Én második apámként szerettem és tiszteltem, de úgy gondolom, vagyunk ezzel a jelenlévők közül így még jó néhányan. És annak, akinek ennyi édes szeretett és szerető gyermeke van, annak megadatott a teljes és szeretetteljes élet. Neki ugyanis megadatott. Generációkat nevelt, diákok százai, ezrei kerültek ki a keze alól sok-sok éven át. Egész életét a katedrán élte le, annak minden percében a tudást adta át a diákjainak krasznahorkai kántortanítóként és általános iskolai, majd gimnáziumok tanáraként is.

Családi életében is a szeretet a megértés vezette, feleségével 64 évi házasságban egymás kezét fogva éltek, és most is – micsoda kegyes ajándéka ez a gondviselésnek! – most is együtt, szinte kézen fogva mentek el, és most már együtt is maradnak örökre.

Három nappal a halála előtt beszéltem vele telefonon, amikor is elmondta, hogy milyen jól érezte magát pár napja az unokája esküvőjén, és hogy mennyire várja már, a szeptemberre tervezett 40. érettségi találkozónkat. Sajnos már soha többé nem láthatjuk őt összejöveteleinken, de vigyázó tekintetét biztosan oly messziről is ránk veti.

 

Van ennek bizonyára valami üzenete, hogy a nyári iskolai szünidő utolsó napján van a temetésük. Holnap indul az iskola, az új tanév, új tanulók, új osztályok, az élet nem áll meg. De már soha nem lesz olyan, mint vele, velük volt. Neki már az égi tanteremben csengetnek be az első órára és egy felhők feletti katedráról mosolyog ránk. Mert tudom, hogy mosolyog, most is, mint egész életében.

 

Volt diáktársaim, az egykori tanulók nevében búcsúzom tőled Béla bácsi, és Juliska néni. Soha nem felejtünk benneteket.

Nyugodjatok békében…

__________________________________________________

 

Ezen az honlapon szinte mindenhez kötődik rádiós történet, természetesen Béla bácsihoz is.

Két gyermeke - Béla és Zsuzsa, akik mindketten nagyon jó barátaim - a közelmúltban úgy döntöttek, hogy a Béla bácsi által használt két rádiót a gondjaimra bízzák.

Mindkettőt szépen rendbe tettem - no sok munka nem volt velük, mert az Universum magnós részét leszámítva jól működtek. Most már a magnót is lehet hallgatni.

(A tervem az, hogy az Universumot a Zsuzsának, a Panasonicot a Bélának viszem vissza, mégis csak az övék az, őrizzék ők tovább.)

 

bela_bacsi_radioi1.jpg

bela_bacsi_radioi2.jpg

 

 

Mindkét készüléken - de legfőképpen a Panasonicon - látszódik, hogy rendszeres használatban voltak, és Béla bácsi vigyázott rájuk.

 

13.06.04.



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 50
Tegnapi: 22
Heti: 72
Havi: 2 162
Össz.: 827 233

Látogatottság növelés
Oldal: In Memoriam Kugler Béla
Orosz Ferenc - © 2008 - 2024 - ofk.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »