2015.08.20. Lajos-forrás
Mint azt az előző menüpontban írtam, végre kiválóan működik a motorom!
Ennek örömére augusztus 20-án egy komolyabb túrára szántam el magam és elindultam a Pilisbe.
Úgy gondoltam, hogy elmegyek Lajos-forráshoz, ott már évek óta nem jártam.
Elég meredek részek vannak - az ember autóból nem is gondolná - de a motorom megbírkózott minden nehézséggel, és rendben működött.
Azért megálltam egy rövid pihenőre felfelé.
Rám is rám fért, meg a motorra is.
A túrista ház nagyon lehangoló látványt nyújt, évek óta be van zárva, és kezd romossá válni. Kár érte...
Szerintem jól néz ki a motorom, ugye?
Elmentem még Dömörkapuhoz is,
sőt azon jóval túlmentem az erdőbe. Kb. 6-8 km után visszafordultam, mert fogalmam sem volt, hogy hol vagyok.
Ha már arra jártam megálltam Pilisszentlászlón és onnan indultam haza.
Jó kis túra volt, és a legnagyobb öröm az volt, hogy a motorm kiváló!
Büszke vagyok magamra...
Folyt köv. mert az augusztusi hosszú hét végén tettem még túrákat, összesen a négy nap alatt 688 km-t motoroztam.
2015.08.21. Dobogókő
Nagyon élvezem, hogy jól működik a motor, ezért Dobogókő felé vettem az irányt.
Hát, jól fel kell mászni, az biztos, de az én Simsonomnak ez nem volt akadály.
Egy kis nézelődés, beszélgetés egy-két motoros kollegával, és már indultam is tovább.
Ellátogattam Dömös felé is, ahol éppen egy számomra ismeretlen és kimondhatatlan nevű apró kis robogónak volt a világtalálkozója.
Út közben több ilyen szerkezettel is találkoztam, de mind közül talán ez volt a legizgalmasabb:
Kicsit beszélgettem a bácsival, majd irány hazafelé!
Még előttem a hosszú hét végéből két nap, kell még legalább egy túra.
Hazafelé
2015.08.23. Eger-Stimecz és a Samassa ház
Legutóbb 2014 augusztusában jártam motorral Egerben, ezért éppen ideje volt, egy újabb egri túrának.
Korán reggel indultam, és a délelőtti kávémat ennek a kis kávéháznak a teraszán fogyasztottam el:
A kávéző a Dobó utcán található, és érdekessége, hogy ezen a helyen volt apai nagyapám kerékpár- és kismotor szerelő műhelye 1973-ban bekövetkezett haláláig.
Ellátogattam arra a helyre is, ahol a gimnáziumi éveim alatt laktunk.
Ma már egy grund van a helyén, de itt valamikor 4 lakás volt, és az egyikben laktam a szüleimmel.
Szép évek voltak...
Felsőtárkány felé vettem az irányt, majd lekanyarodtam a főútról egyenesen be az erdőbe.
Pár km. után már a Stimecz-háznál voltam.
Itt az 50-es években még egy idős házaspár lakott, aki jóban voltak anyai nagyapámékkal, és alkalmanként kölcsönösen meglátogatták egymást, egy kis kirándulás keretében.
Itt fényképeztem le az is, amit mindenkinek megfogadásra ajánlok. Íme:
Tovább mentem a Bükk belseje felé, egyenesen a Samassa, más néven a Lambot-házhoz. Ifjú koromban gyakran kirándultunk ide, mert ez nem volt olyan "felkapott" hely kevés kiránduló látogatta.
Előfordult, hogy 1-2 éjszakát is itt töltöttünk, mert úgy mint ma is, akkor is un. kulcsos házként funkcionált.
No ez volt az igazi nomád élet!
Petróleum lámpa, víz a 30 méterre lévő forrásban, fatüzelésű sparhelt. Mégis nagyon jó volt, fél éjszaka a tűz mellett beszélgettünk, énekeltünk, és bontottuk egymás után a söröket.
Késő este volt mire haza érkeztem Egerből.