Az elmúlt 20 évben több kutyánk is volt, - jelenleg is van négy - őket fogom rövidesen bemutatni.
Kezdjük mindjárt a Cézárral. Szép nagy német juhászkutya volt, és egy Tappancs nevű társával együtt laktak nálunk. Sajnos csak a Cézárról marad meg fénykép.
Az ő távozásuk után egy nap a középső fiam hazajött az ölében egy kiskutyával, hogy az útcán találta. Kb. két hónapos lehetett az állatorvos szerint, és nagyon szép állapotban volt, egyáltalán nem volt elhanyagolva. Sokáig kerestük a környéken a gazdáját, de senki nem ismert rá, így aztán nálunk maradt.
Életünk legjobb döntése volt!
Dzsoni - mert így neveztük el - egy hihetetlenül intelligens kutya volt! Pl. soha nem kellett neki megtanítani a szobatisztaságot, ő alapvetően szobatiszta volt. Persze azt még nem említettem, hogy egy erdélyi kopót tisztelhettünk benne.
Szinte mindent megértett, figyelt minden szóra. Fantasztikusan hűséges kutya volt.
Sajnos 10 éves korában egy betegség miatt el kellett altani, nagyon nehezen viseltük a hiányát.
Ma is az egyik legjobb kutyámnak tartom, ha egyszer nagyon öreg leszek, és csak egy kutyám lehet, akkor biztosan ilyen lesz.
Ez után következett a Moszkvai őrkutya korszak.
Astor már 3-4 hónaposan került hozzánk, már "nagy kutya" volt. Egy lánytestvérével éltek együtt, egész nap játszottak, szaladgáltak, és mi elhoztuk a testvére mellől... a mai napig nem bocsájtja meg nekünk.
Mivel bánatos volt, gondoltuk meglepjük egy kislánnyal.
Ő lett a Roxy-mama.
Aztán 2007-ben és 2009-ben is megajándékoztak minket 1-1 alom nagyon aranyos kiskutyával, de erről majd a folytatásban.