Szeptemberben is tettem pár túrát, és szerencsére kiválóan működik a motorom, hozzá sem kellett nyúlni, mióta rendbe tettem.
2015. szeptember 6. Börzsöny
A Börzsönyben motoroztam.
Kismarosnál elfordultam Kóspallag felé, majd Márianosztrán át Szob után tértem vissza a 12-es főútra.
Pihenő a Kóspallagi elágazásnál.
Itt aztán Letkést céloztam meg és ha már ott jártam, átmentem Szlovákiába is, Salka-ra.
De gyorsan vissza is fordultam, és irány Kemence és Parassapuszta. Itt alább éppen Magyarország felé tartok.
Parassapusztán aztán nem tudtam megállni, hogy ismét ne menjek át Szlovákiába, elvégre emlékezetem szerint egy napon kétszer még sona nem jártam északi szomszédunknál.
Innnen aztán "egyenesen" hazafelé vettem az irányt, és a 2-es úton kényelmesen "lecsurogtam" Dunakesziig. Szép kis túra volt, kb. 160 km-t mentem a délután folyamán.
2015. szeptember 12. Ismét a Börzsöny
Ezen napon ismét a Börzsöny felé vettem az irányt, de most a 2-es főúton indultam el, és egészen Diósjenőig le sem tértem róla.
Itt aztán egy kicsit az erdei motorozás gyönyöreit is kipróbáltam.
A falun áthaladva, egy nagyon érdekes járműre bukkantam, amit természetesen azonnal meg is örökítettem. Íme:
A gazdájával nem sikerült találkoznom, de tudomásom szerint egy II. világháború Willys Jeep. Annak is egy nagy gondossággal, és aprólékosan felújított változata. Sok munka lehetett vele, az biztos! Úgy látom, vannak még rajtam és barátaimon kívül is kissé őrült megszállottak.
Diósjenőről egy nagyon szép erdei úton mentem át Kemencére. Gyönyörű erdő, jó minőségű út, kora őszi napsütés, - hát kell ennél több a motoros embernek?
Kemence előtt még megálltam egy rövid pihenőre a Királyházi túristaháznál, de onnan már Zebegényen és Vácon át meg sem álltam hazáig.
Ezen a délutánon is kb. 150 km-es túrát sikerült abszolválnom, de a következő napra egy hosszabb túrával készültem.
2015. szeptember 13. Eger
Reggel 7 óra körül indultam, hogy legyen időm egy kicsit Eger környékén is motorozni. Mint a múltkori egri túrám során, most is egy kávézással kezdtem a programot a Dobó utcában, apai nagyapám valamikori műszerész műhelyénél, amelynek a helyén most egy kávézó van.
Innen ellátogattam Almárba, a patak partra, ahol egy kicsit "megúsztattam" a motor. Jól viselte.
Még mindig Almár.
Innem Bogácsra vezett az utam, ott még nem jártam motorral.
Vissza Eger felé megálltam Síkfőkúton a tónál. Gyerekkoromban gyakran jártunk ide vasárnaponként a szüleimmel, barátaimmal kirándulni, de később kerékpárral és a Komár mopedemmel is gyakran megfordultam itt.
A barátoméknak a domboldalon van egy hétvégi házuk, ha már itt vagyok, gondoltam azt is megnézem, meg van- e még.
Visszaindultam Eger felé, de hát van közben egy kis földút leágazás Várkút irányába. Nem volt mit tenni, elmentem Várkútra is.
A várkúti elágazás.
Nem mondhatnám, hogy sima autópálya vezet Várkútra, de azért hősiesen megbikóztam a köves-sziklás úttal.
Kb. 2-3 km. ilyen úton, és hipp-hopp, máris Várkúton vagyunk!
Itt egy szépen helyreállított és felújított túristaház fogadja a kirándulókat.
Valamikor egy kicsit másképpen nézett ki, amint ezt az alábbi képen is látni lehet:
(Forrás: fsz.bme.hu)
Kb. így nézett ki a túristaház, amikor a szüleim 1952 májusában ide mentek kerékpárral(!) nászútra. Aztán két nap múlva haza kellett jönniük meleg ruhákért, mert akkora hó esett, majd meg fagytak.
No de hol van már az!
Az alábbi képen az un. Törökök-útjának kezdete látható, ami a túristaháztól indul, és el lehet jutni rajta Felsőtárkányba. Valójában egy kitaposott földút, de mi úgy 1971-72 körül az akkori Simson Stárommal, és apám Danuviájával végigmentünk rajta. Felsőtárkány előtt olyan meredeken megy le a fák között a völgybe, hogy majdnem orra estünk. Ma már nem vállanám be azt a túrát, no de 18-19 évesen...bármit!!
Várkútról aztán visszagurultam Egerbe, egy kis városnézésre, majd hazafelé útközben még megálltam Horton, a szokott helyen olyan 17-18 kg. sütőtökért.
Estére több mint 300 km. volt a motoromban.