Orosz Ferenc

Magamról, hobbiról, barátaimról, nosztalgiáról, tárgyaimról...

lakat1.2.jpg

Hát itt még egy kicsit viharvert állapotban van, no de vegyük figyelembe, hogy ez a lakat több mint 100 éves!!

P. Máté nosztalgia-imádó és régiséggyűjtő barátomtól kaptam ajándékba, köszönet érte ez úton is!

Egy-két este csiszolgattam, reszelgettem, políroztam, és ez lett belőle:

lakat1.jpg

 

lakat3.jpg

 

lakat4.jpg

 

Szladeky... utána néztem a weben.

A Szladeky testvérek - Alajos és Ignácz - műlakatosok voltak az 1900-as évek legelején, Budapesten. Lakatokat, zárakat, páncélszekrényeket, és zárható fém ládákat gyártottak, állami megrendelésre is, pl. a Magyar Kir. Posta részére, a VIII.kerületben laktak.

És ez egy "igazi" Szladeky lakat!

Most már rendben működik, akár a kapura is rakhatnám. Vigyor

lakat5.jpg

 

 

Gondolom egyiket sem kell bemutatnom a hozzám hasonló korú barátaimnak. Vigyor

koh-i-noor1.jpg

 

koh-i-noor2.jpg

inditokulcs.jpg

 

 

 

 

 

TERTA T 328 típ. régi rádió.

A fotót édesanyám rám hagyott rengeteg fényképe között találtam, nem is emlékeztem rá, hogy készült ilyen kép. De sajnos arra sem emlékeztem, hogy volt ilyen rádiónk, viszont ahogy megláttam a képet, azonnal "beugrott" hogy kb. 1959-től, 1968-ig volt meg ez a készülék a szüleimnek, aztán vettek egy Unitra Szilézia lemezjátszós rádiót.

De visszatérve a TERTA-hoz; a kép kb. 1960-ban készült, 7 éves lehettem. A rádió teteján lévő baltás kis souvenir, és a mesekönyv is meg van a mai napig. (A csipke terítőről nem tudok semmit...) Nevetés

terta1.jpg

 

Természetesen azonnal kellett szereznem egy ilyen készüléket, és "Drótferi" becenevű, pomázi rádiógyűjtő barátom segítségével ez meg is történt, köszönet érte ez úton is.

terta_eredeti.jpg

Lesz ez még sokkal szebb is. 

Hozzáfogtam a felújításához, és mivel minden darabja meg van, és hibátlan, nem törött, rövidesen be is fejezem. A hangoláscső letört ágú díszét már pótoltam. Természetesen Horváth tanár úrnak volt ilyen díszkerete, méghozzá olyan eredeti, ami még nem volt felrakva rádióra.

(Hogy honnan volt? Hát neki mindene van, olyan alkatrészek is, amire még csak nem is gondol az ember fia.) Vigyor

Jelenleg itt tartok, a készülék gyönyörűen csillog-villog, a gombok hófehérek.

terta2.jpg

 

Szépül kívül-belül, még a dobozán kell egy kicsit dolgoznom, és egy új hangszórót is keresek még hozzá.

 

 

Optima írógép. Az 1970-es évek második felében használtam az akkori munkahelyemen, és már akkor sem volt egy fiatal darab.

irogep1.jpg

Évekig ütöttem a billentyűit, amíg egy szép napon leselejtezték. Nem tudtam ott hagyni, ha jól emlékszem 100,- forintért megvettem.

irogep2.jpg

 

Ma is kiválóan működik, éppen a napokban tettem rendbe, kitisztítottam, kapott egy lehelletnyi olajat, és várja a következő 50 évet. Vigyor

 

 

Egy Riga 103 típ. táskarádió, amelyet P. Máté nosztalgia-tajongó barátomtól kaptam, köszönet érte ez úton is.

riga_103-1.jpg

Elég rendesen bele kell kapaszkodni, ha az ember vinni akarja valahová, 5,5 kg. a súlya, még elemek nélkül is. Aztán kell bele még 8 db. góliátelem, ami önmagában is egy vagyon manapság, és jelentősen tovább növeli a készülék súlyát.

Hatalmas darab, az biztos!

riga_103-2.jpg

Majd a napokban nekifogok, és egy szép, mutatós készüléket varázsolok belőle.

 

 

Ez a fejesvonalzó, a napokban került elő egy öreg szekrény mélyéről.

fejesvonalzo1.jpg

Látszólag semmi különleges nincs benne, kopott, koszos, a szögei rozsdásodnak.(Pár napon belül fog kapni egy teljes tisztítást.)

De valahogy mégis csak ide kívánkozik a főoldalra, ugyanis van a hátsó oldalán két felírat:

fejesvonalzo2.jpg

Igen, az én vonalzóm volt általános iskolás koromban. I.b. osztályos 1960-ban(!!!) voltam!

Ezek szerint ez a vonalzó legalább 57 éves. Hihetelen, hogy múlik az idő. Meglepett

 

 

Ez a kávéskanál. Kb. 55 éves, szüleim használták. A lapos végével lehetett a kávéfőzőből a zaccot kikaparni és a kanalas végével pedig a friss kávéval megtölteni. Gyermek és ifjú korom ikonikus darabja.

kaveskanal1.jpg

Ez egy kis méretű  gyermekjáték. Érdekessége, hogy az 1930-as évek második felében - azaz kb. 80 éve! - Édesanyám kapta a szüleitől.

kirakos_jatek2.jpg

Nagyon szépen megmaradt minden darabja, de azért nem múltak el felette nyomtalanul az évek.

Gyermekkoromban én is sokat játszottam vele, elég nehéz volt sorrenbe kirakni - tologatni - a számokat. Három fiam is használta, és most arra vár, hogy Vivien unokám játszon majd vele.

kirakos_jatek1.jpg

kirakos_jatek3.jpg

kirakos_jatek4.jpg

(Szomorú aktualitást ad a játék bemutatásának, hogy Édesanyám a napokban halt meg, 84 éves korában.)

Sírós 

 

Ez egy kis műszerész köszörű, amit Horváth Sándor tanár úrtól - volt gimnazista elektronika tanáromtól - kaptam, és ő készítette. Úgy gondolom, hogy szerelgetéseim során sokat fogom használni, - köszönet érte a tanár úrnak! És köszönet azokért a javítási tanácsokért, mesterfogásokért, és sok-sok alkatrészért, amit tőle kaptam az elmúlt években.

 

 kis_koszoru.jpg

 

 

Ezt a kerékpárt, amit pár hete vásároltam. Rendszeresen szeretnék vele a környékben kerékpározni, mert mintha mostanában kevesebbet mozognék, pedig szükségem lenne rá.

Ez a gép egy agyváltós kb. 30 éves Jungherz kerékpár. Nagyon szép állapotban van, gyönyörűen működik.

kerekpar.jpg

 

 

Egy fali csengő és a hozzá tartozó trafó. Nem is olyan régi szerkezetek, de már idejét múlt daraboknak számítanak a mai vezeték nélküli csengők világában. Ma is kiválóan működne, ha felszerelném. (Lehet, hogy meg is teszem, de mit szól hozzá majd a család...?)

csengo_es_trafoja.jpg

 

csengo_es_trafoja1.jpg

A következő egy fanyelű csavarhúzó, (10 cm. hosszú) amelynek kb. 100 éves korán kívül az az érdekessége, hogy apai nagyanyám Singer varrógépének tartozéka volt. (Természetesen a varrógép is meg van, de arról majd egy későbbi időpontban írok.)

fanyelu_csavarhuzo.jpg

Utolsóként egy szintén nem túl régi, de ma már egyáltalán nem használatos darab, egy tárcsás telefon.

piros_telefon.jpg

Pedig ma is működő lenne...

(A két éves kis unokám, amikor először meglátta, azonnal telefonálni kezdett rajta. Vajon honnan tudta, hogy ez telefon, amikor még előtte soha nem látott ilyen készüléket, csak a ma is használatos mobiltelefonokat?)

 

 

 

COSMOS zsebrádió

cosmos_kisradio.jpg

Ennek a képen látható mini rádiónak az az érdekessége, hogy meg vannak az eredeti tölthető gombelemei, és a hozzá való töltő is.

Az 1960-as évek közepén gyárthatták, és most jön a legfontosabb; a gombakkumulkátorai a töltést követően megszólaltatják a rádiót, és elég sokáig lehet tisztán hallgatni az adókat!!

Ez fantasztikus szerintem, hogy kb. 50 év elteltével tökéletesen működőképesek.

(Megjegyzem, ha ma veszek pl. egy tölthető ceruzaakkut, az jó ha egy évig bírja a gyűrődést.)

 

Ez a tárgy nem igazán kapcsolódik a rádió témához, de mint régi érdekesség, szerintem itt van a helye.

Régi fa doboz.

fadoboz1.jpg

fadoboz2.jpg 

A doboz érdekessége abban rejlik, hogy ezeket általános iskolás koromban - kb. 1965-66 körül kaptam Édesapámtól. Ő az egri erdőgazdaság műszaki erdészeténél dolgozott (akkor úgy hívták, hogy Nyugat-Bükki Állami Erdőgazdaság, később Mátra-Bükki Erdőgazdaság, majd még a következő 30 évben legalább négy neve volt) a motorfűrészek szervízelését végezte. A hatvanas évek közepén kaptak először STIHL motorfűrészeket, előtte csak orosz Druzsba, és magyar MRP motorfűrészeket használták. A STIHL ezekhez képest egy modern, jól használható fűrész volt.

Ebben a dobozban kapták a STIHL tartalék alkatrészeit, és ebből kaptam én kettőt, ami a mai napig is meg van. Nem repedt el, nem esett szét, olyan, mint amikor hozzám került.

Jó ezekre a régi tárgyakra ránézni...

 

Egy régi egyenáramú voltmérő.

 

voltmero1.jpg

voltmero2.jpg

voltmero3.jpg

Érdekessége, hogy kb. 1968-ban került hozzám, valószínűleg apai nagyapámtól, de erre már nem emlékszem pontosan. Akkor kezdtem a szakközépiskolát elektroműszerész szakon, és nagyon örültem egy voltmérőnek. Éveken át ez volt az egyetlen műszerem.

Ma is kiválóan működik, nagy becsben tartom.

 

 

 

Egy 1984-ben gyártott vezetékes telefon.

vezetekes_telefon1.jpg

vezetekes_telefon2.jpg

Pár hete került hozzám egy szintén megszállott nosztalgia rajongó barátomtól, nagyon szép állapotban maradt fenn, teljesen üzemképes, ma is használható.

A mai fiatalok már talán el sem hiszik, és nem is tudják, hogy milyen volt az élet mobiltelefon nélkül. Meg persze vezetékes telefon nélkül is, mert még a 80-as években is nagy szerencse - és sok-sok protekció! - kellett ahhoz, hogy valakinek ilyen készülék csörögjön a lakásán.

(Első saját telefonszámunk 1979-ben Budapesten a 344-605-ös szám volt.)

Ez a készülék 1984-ben készült, de én úgy emlékszem, hogy már a 70-es évek második felében ilyen telefon volt az irodámban, csak fekete színben.

(Most olvastam a Postamúzeum honlapján, hogy 1967-től gyártották.)

 

Egy nagyon régi petróleum lámpa.

Már 1970-ben, gimnazista koromban meg volt, és barkácsoltam bele vezetéket, és egy foglalatot, és a házibulik alkalmával piros, vagy zöld színű égő világított benne. Szerencsére nem fúrtam és faragtam bele annak idején, eredeti állapotában maradt meg. Már nem emlékszem pontosan honnan került hozzám, de nagy valószínűséggel apai nagyapámtól kaptam.

A napokban ebben az állapotban került elő a pincéből:

petr7.jpg

petr6.jpg

petr5.jpg

Meglepő volt, hogy minden csavar könnyen lazítható volt, majd kézzel lecsavarható, és a tartályban lévő csőben még benne volt a vékony szita-szűrő is. Üvegje eredeti, szépen megmaradt.

Pár estét rááldoztam, hogy egy kicsit megtisztítsam, és visszadjam valamennyire az eredeti fényét, de egy idő után előjött belőle a Dzsinn, hogy most már hagyjam abba, nem tud aludni. Nevetés

Ilyen lett:

petr4.jpg

petr3.jpg

petr2.jpg

petr1.jpg

 

 

Ez a szerkezet egy nagyon egyszerű, de formavilágában különleges rádió.

Érdekessége, hogy a feleségem kb. 1970-ben kapta ajándékba, és az óta is kiválóan működik. Kicsit ütött, kicsit kopott, de szól ma is pontosan úgy, mint több mint 40 éven át.

karkoto_radio1.jpg

 karkoto_radio2.jpg

 

 

A napokban egyik Karcag-i kedves ismerősömtől - miután megtudta, hogy nosztalgia rajongó vagyok - kaptam egy kb. 1960-as évek elején készült kerékpár lámpát.

Ilyen volt akkor, amikor megkaptam:

lampa_eredeti1.jpg

lampa_eredeti2.jpg

lampa_eredeti3.jpg

A hatvanas évek vége felé, iskolás koromban, egy pontosan ilyen lámpa volt az orosz "Fecske" kerékpáromon.

Sajnos, jelenleg nincs ilyen kerékpárom, - még csak hasonló se, ezért úgy döntöttem, hogy az órás barátomnak ajándékozom, neki legalább van olyan régi kerékpárja, amire ezt fel lehet tenni.

Nagy örömmel fogadta, és természetesen azonnal felújította.

(Hiába no, örültek vagyunk egy kicsit...)Kacsintás

Ilyen lett:

lampa_felujitva.jpg

lampa_felujitva1.jpg

Szerintem gyönyörűűű!

 

A karcagi ismerősöm arra kért, hogy ha van kedvem hozzá, és ha lehet, tegyek már rendbe egy Orionette táskarádiót, ami az édesapjáé volt, de már sok-sok éve nem volt használatban.

Megkaptam postán a készüléket, az alábbi állapotban:

orionette_eredeti1.jpg

orionette_eredeti2.jpg

Egy "kissé" viseltes volt, egy tipusidegen skálaüveget barkácsoltak bele, a hátlapot egy hatlapfejű csavar tartotta, az elemtartója menthetetlen volt, és több barkácsolás, elkötés volt a szerkezetben.

Kapott egy eredeti első díszrácsot, és eredeti skálaüveget, egy bele való hátlap csavart, egy használható elemtartót, (persze két laposelemmel együtt) és most már szól is a készülék.

Ilyen lett:

ilyen_lett.jpg

a_regi_skalauveg.jpg

A régi és a már beépített új skálaüveg.

 

egy_uj_es_regi_fultarto_gomb.jpg

egy_uj_es_regi_hatlap_csavar.jpg

A régi-új fültartó gom, és a régi-új hátlap csavar.

14.10.07.

 

 

 

Ez egy GANZ UNIVO műszer, a napokban került hozzám nagy örömömre. Részemre az az érdekessége, hogy 1968-ban kezdtem a szakközépiskolát elektroműszerész szakon, és a műhelygyakorlatok alkalmával pontosan ilyen műszereket használtunk. Horváth Sándor és Sztregova Károly tanár urak UNIVO műszeren tanították meg nekünk a helyes mérési technikákat.

Ez a műszer nagyon szép állapotban maradt meg, és pontosan, hibátlanul működik közel 50 év elteltével is.

 

 

univo2.jpg

 

univo3.jpg

univo4.jpg

 

univo1.jpg

 

2014.06.30.

 

Bizonyára emlékeznek még olvasóim, amikor a 70-es években ilyen pénzekkel fizettünk:

10-20-50-1001.jpg

10-20-50-1002.jpg

 

Rugós mérleg

merleg1.jpg

merleg3.jpg

merleg4.jpg

 

Két kis régi számológép:

 

szamologep1.jpg

szamologep2.jpg

szamologep_kvarc1.jpg

szamologep_kvarc2.jpg

szamologep_kvarc3.jpg

 

Tárcsás micrometer

 

Egy kedves ismerősömtől kaptam ajándékba azzal a feladattal, hogy őrizzem én tovább az utókor számára, és itt a honlapon tegyem mindenki számára elérhetővé.

mic1.jpg

mic2.jpg

A Mitutoya céget 1934-ben alapították Japánban. Az első termékük a hagyományos, kengyeles micrometer volt. A cég ma is működik, és a világ első számú mérőeszköz készítői közé tartozik.

Ezt a gyönyörű szerkezetet valószínűleg az 1960-as években készítették, és hozták forgalomba.

mic3.jpg

mic4.jpg

mic5.jpg

Feladat teljesítve, lehet benne gyönyörködni!Vigyor

(A mai napon elajándékoztam egy kollegának, - Viliapunak - aki az ilyen különleges műszaki szerkezetek megszállottja. Külön öröm számomra, hogy tanítványainak is be tudja mutatni, mint érdekességet. Ígéretet tett, hogy megőrzi az utókornak.)

2014.05.07.

 

 

Egy kis műszaki érdekesség:

Fokozatkapcsoló

(Ezt is megkapta a Viliapu, a micrometerrel együtt)

fokozatkapcsolo_antik1.jpg

fokzatkapcsolo_antik2.jpg

fokozatkapcsolo_antik3.jpg

 

Most nem egy készülékemet szeretném bemutatni, hanem órás barátom nosztalgia motorját, ami természetesen - mondanom sem kell - kiválóan működik, és rendszeres használatban van.

 

swalbe1.jpg

 

Évek óta járja vele az országot minden probléma és meghibásodás nélkül.

 

swalbe2.jpg

 

Mint már írtam, én is szeretnék venni egy motort, - egy Simson Star-t - amely műszakilag megegyezik ezzel a motorral, csak a "ruhájuk" különbözik.

 

Egy kis közös motorozás nagyon jó lenne, és persze nem feledkeznénk meg arról sem, hogy az ilyen motorozások alkalmával kötelező a Ruhla óra viselete. Vigyor 

 

Általánois iskolás koromban ilyen tintát használtunk.

 

És ilyen nótákat hallgattunk

 

 

 

tinta.jpg

 

 

 

(És ilyen itatóssal itattuk fel. Most is itt figyel mind a kettő a polcon, a hátam mögött)

 

 

 

dscf0041.jpg

 

Ezek az írattűzők mindennapos használatban vannak mai napig is:

 

irattuzok.jpg

 Ezt a logarlécet használtam a gimnáziumban (bevallom, ma már fogalmam sincs, hogyan kell vele számolni, de szerintem abban az időben sem jeleskedtem ebben) Zavarban van

logarlec3.jpg

Az általános iskola vége felé kaptam egy új orosz férfi kerékpárt. Nagyapám, aki kerékpár műszerész volt, alaposan "átdolgozta" a gépet, mivel elég silány minőségű alkatrészei voltak. Ezt követően viszont szinte soha nem volt vele semmi problémám, nagyon szerettem.

 

Ilyen volt, még színben is:

 

orosz_kerekpar.jpg

 

 

 

 

 

kavedaralo1.jpg

 

A szüleim már a 60-as évek elején kávéivó emberek voltak, és ilyen kávédarálóval daráltam le naponta egy kis fióknyi kávét. Ez az én reszortom volt a gyújtóskészítéssel együtt, amit a sparhelt alá kellett minden este bekészítenem.

 

Barátomék költözködtek és náluk került elő a kamrából ez a daráló, amit azonnal elhoztam, és most már gyönyörű, hibátlan, és teljesen működöképes állapotban viszem nekik vissza napokon belül.

 

Csak még egy kicsit gyönyörködök benne... Nevetés

 

 

 

kavedaralo2.jpg

 

 

 

Ilyen volt:

 

ilyen_volt_daralo.jpg

 

 

 

 

 

Majd jöttek a gimnáziumi évek, és kaptam egy Komár motort.

 

Hungária: Csavard fel a szőnyeget

 

Barátaimnak, akiknek szintén volt Komár, vagy Riga motorja, bebarangoltuk Eger környkét Felsőtárkány, Szarvaskő, Síkfőkút és még számtalan helyen megfordultunk velük.

 

 

 

komar_moped.jpg

 

 

 

 

 

Egy most előkerült, 1969-ből származó kép a motoromról.

 

(És rólam Nevetés)

 

komaron_001.jpg

 

Sokat kellett persze szerelni is, hol ez, hol az romlott el rajta, de ebben sokat segített Apám, és apai nagyapám, akik mindketten motorszerelők voltak. Nagyapámnak Egerben a Dobó utcában volt a kerékpár- és motorszerelő műhelye, ahol gyakori "vendég" voltam, ha valami nem jól működött a motoron.

 

Ismét egy hazai zene, most az Omegától

 

 

 

Apai Nagyapámtól - aki kismotor és kerékpár műszerész volt - 1959-ben, 6 éves koromban kaptam az alábbi motort, amelyet egy Dongó motor hajtott.

 

dongo1_001.jpg

 

dongo2_001.jpg

 

Anyai nagyapám - aki cipész volt - készített hozzá egy bőrcsizmát, és így "róttam az utakat"! Nevetés

 

Nagyapámnak ilyen Panni robogója volt, csak piros színben:

 

panni.jpg

 

 

 

Apámnak az ötvenes években egy ilyen Csepel 125-ös motorja,

 

csepel_125.jpg

 

 

 

majd egy pontosan ilyen színű Danuvia motorkerékpárja volt. (Rendszáma: KX-45-63)

 

danuvia-motorkerekpar.jpg

 

 

 

WILCO zsebrádió. Édesapám kb. 1964, vagy 65-ben hozta Ausztriából, amikor Bécsben járt kiküldetésben egy mezőgazdasági vásáron és gépbemutatón. Egyszer megengedte, hogy elvigyem az iskolába, ahol az osztálytársaim között kézről kézre járt, egészen addig, amíg az igazgató helyettes el nem vitte magával a tanáriba, és csak hazamenetelkor kaptam vissza. Mint kiderült, ők sem láttak akkor még ilyen rádiót, és egész nap azt hallgatták. Zavarban van

 

 

 

 wilco_zsebradio.jpg

 

 Ma is itt van a polcomon, benne két ceruzaelem, és ugyan úgy működik, mint 50 évvel ezelőtt.

 

 

 

Még általános iskolás koromban kaptam az akkori kor "csúcstechnikáját" a Pajtás fényképezőgépet. Életem első fotomasinája, nem volt vele egyszerű jó képeket csinálni.

 

(Természetesen hibátlanul működik, csak filmet nem kaptam bele mostanában...)

 

 

 

dscf6005.jpg

 

Később kaptam egy NDK fényképező gépet is - Beirette névre hallgatott - és elég sok fotót készítettem vele. (Jó pár tekercs filmet el is rontottam, mire megtanultam, hogy hogyan kell használni.) Most is működő képes, csak a filmet kell belefűzni.

 

Egy kis Rolling

 

 

 

dscf6009.jpg

 

 

 

 

 

dscf5515.jpg

 

 

 

Egy kicsit "lágyabb" zene, a Simon and Garfunkeltől, a Csend hangjai

 

 

 

Ilyen táskarádióm volt, VEF 204. Ma is itt virít a hátam mögött a polcon, természetesen kiválóan működik a hat darab góliát elemmel.

 

T-Rex

 

 

 

A mai fiatalok valószínűleg már el sem hiszik, hogy pl. ha kirándulni mentünk a 60-as évek végén, a 70-es évek elején, akkor ilyen táskarádiót vittünk magunkkal, és esetleg a lentebb lévő MK 23-as magnót. A VEF elemekkel feltöltve majdnem 3,5 kg, és az MK sem sokkal marad le tőle!

 

Szivásvárad-Szalajka völgy, Mátrafüred, Felsőtárkány, Síkfőkút, Parádfürdő vagy Szarvaskő és még ki tudja hány hely, amelyeket ezek a készülékek is megjárták velünk.

 

BRG MK 23 kazettás magnetofon. Nagyon szerettem, sokat használtam a 1970-es évek elején.

 

mk_23.jpg

 

A házibulik fontos "résztvevője" volt. Nagyon jól "teljesített" bírta általában egész éjszaka. Borzasztó ronda szín volt ez a világoskék, de hát azért mégiscsak az én magnóm! Vigyor (A Je taime-t és a A Whiter Shade of Pale számokat már kazetta nélkül is lejátszotta. Nevetés Vigyor)

 

És tessék; az eredeti Je t'aime!

 

És a másik nóta, amirre annyi éjszakán át táncoltunk...

 

 

 

A faliórát anyai nagyapám vásárolta 1931-ben, Anyám születése előtt, használtan, egy egri órásmestertől. A 80-as években felújíttattam, és most is mindennaposan, kiválóan működik.

 

 

 

faliora.jpg

 

 

 

Ez is Rolling Stones...

 

 

 

Ezt az órát 1976-ban vásároltam magamnak egy Óra- Ékszer üzletben, Budapesten, a November 7. téren, - mai neve Oktogon - 3.500,- Ft. volt. (Majdnem egy havi fizetésem...)

 

Ma is kiválóan működik (az ablakban balra a másodpercek, jobbra a dátum látható) és további érdekessége, hogy legalább 2-3 évig elmegy egy elemmel.

 

microma.jpg

 

 

 

A 70-es évek második felében ezt a rádiót hallgattam:

 

(természetesen most is van benne négy darab ceruzaelem, és kiválóan működik)

 

audio_sonic.jpg

 

 

 

Aztán a 80-as években már ezt a készüléket nyüstöltem:

 

És ez is Rolling Stones!

 

 

 

(Ezt már a feleségemmel közösen vettük, és sátorozásainkra is elkísért minket.) Kacsintás

 

 

 

siemens_club_710.jpg

 

 

 

Voltam én építőtáborban is, Nagymaroson, a váci vasútvonalat "építettük":

 

epitotabor.jpg

 

 

 

És ott ilyen zenék (is) szóltak

 

Kb. általános iskolás hetedikes, vagy nyolcadikos lehettem, amikor Apám egyszer egy vasárnap délután megengedte, hogy egy "nagymotoron" kipróbálhassam a vezetési tudásomat. Igen negymotoron, mert ennek a Jawa Ideal-nak rendszáma volt, annak idején.

 

Ilyen volt a motor:

 

jawa_ideal.jpg

 

Egy közelünkben lakó ismerős hagyta nálunk a "gépet" javításra, és amikor Apám elkészült vele, kipróbáltuk. Ez volt az első "nagymotor" amit egyedül hajthattam, a környező utcákban.

 

 

 

A Simson Star.

 

simson_star.jpg

 

 

 

Aztán úgy harmadikos gimnazista lehettem, amikor már ilyen "komoly" Simson Star motorom lett. Rendszáma LO 82-60 volt. Az oldalára volt ragasztva egy szép piros Playboy-nyuszi matrica, Apám gyakran meg is jegyezte, hogy nem érti, hogyan fér el egy motoron egy nyúl, egy LO, meg egy szamár...? Kacsintás Nagyon szerettem, sok-sok kilométert mentem vele, ezzel már nagyobb túrákat is tettünk. 1971-ben Zoli barátommal egy éjszaka lementünk Egerből a Balatonhoz, Siófokra, majd két nap múlva vissza. (Ha jól emlékszem 2 év alatt 24.000 km-t raktam bele.)

 

Gyakran esténként kimotoroztunk Szarvaskő felé. Az almári vasútállomás után 6-800 méterre balra volt egy keskeny kis földút be az erdőbe, amely 1-200 méter után a pataknál ért véget. A patakparton pont annyi hely volt, hogy 2 motorral négyen kényelmesen elfértünk egy kis tisztáson. Itt aztán késő éjszakáig tudtunk tűz fénye mellett beszélgetni.

 

Talán ez az a hely:

 

http://maps.google.com/maps?q=47.96774,20.34801&ll=47.967543,20.347323&spn=0.015574,0.042272&num=1&t=h&z=15

 

 

 

5522766_1.jpg

 

 

 

simson_motor.jpg

 

 

 

a_motorom.png

 

 

 

Kell nekem egy ilyen motor... Úgy sem nyugszom addig, amíg nem lesz újra egy Simson Star-om, és nem motorozom körbe vele az országot.

 

 

 

Még a gimnazista évek elején Gyula és Gyuri barátommal csináltattunk egyforma nadrágszíjakat, egy egri szíjgyártónál. Természetesen az akkori divatnak megfelelően, nagyon széleset, ami még éppen belefért a farmernadrág bújtatójába, és jó vastagot, nagy réz csattal.

 

(Nagyapám mindig azt mondta amikor meglátta rajtam, hogy fiam, ez nem nadrágszíj, hanem lószerszám.Vigyor)

 

 

 

nadragszij.jpg

 

 

 

nadragszij1.jpg

 

Egyik alkalommal aztán nagyon jó szolgálatot tettek ezek a strapabíró szíjak. Ugyanis úgy kb. 1971-ben négyen elmentünk motorozni a Bükkbe a Simsonnal, és elkértük Apám Danuviáját, amelyet Gyula barátom vezetett. Hazafelé Bélapátfalva után egy hatalmas viharba, és szakadó esőbe kerültünk, teljesen eláztunk, és bekéredzkedtünk Tardoson egy régi vizimalomba, ahol akkor egy idős házaspár lakott. (A romjai ma is meg vannak az épületnek.) Nagyon szívesen fogadtak, ott szárítkoztunk és vártuk, hogy elvonuljon a vihar.

 

Ez meg is történt, de a Danuvia úgy beázott, hogy nem akart beindulni. Sírós

 

Nekünk pedig haza kellet jutnunk minden képpen.

 

Összekapcsoltunk két nadrágszíjat, az egyik végét a Simson csomagtartójához akasztottuk, a másik végét Gyula a kormányhoz fogta, és hazavontattam Egerbe a Danuviát a Simsonnal. A két motoron négyen voltunk, de gond nélkül megérkeztünk.

 

 

 

orak.jpg

 

A bal oldali órát 1968-ban kaptam, amikor a gimnáziumot kezdtem, a jobb oldali is van vagy 35 éves, azt ma is mindennaposan használom. Természetesen mind a kettő kiválóan mőködik.

 

Órás barátom a napokban meglepett az alábbi Ruhla órával:

 

 ruhla_cronograp1.jpg

 

Lelkemre kötötte, hogy csak ebben az órában motorozhatok majd a még meg sem lévő Simsonommal!Kacsintás

 

 

 

renault_4_2..jpg

 

 1975 őszétől már egy ilyen Renault R 4-esem volt, csak piros színben. Tíz évig használtam, megszámlálhatatlan kilométert mentem vele, és iszonyúan sok kaland fűződik hozzá. No ezekről majd később...

 

Valahogy így nézett ki:

 

renault_r4_1.jpg

 

 

Ezt a szerkezetet az órás barátomtól kaptam kölcsön arra az időre, amíg fotókat készítek rőla.

 

(Az ő tulajdonát képezi, köszönet ez úton is a lehetőségért.)

És most következik, hogy a hóhért akasztják, ugyanis a fényképező gépet fogom fényképezni. Nevetés

Az egyszerű halandók - mint pl. én is - a SOKOL név hallatán azonnal a 60-as, 70-es évek kis táskarádiójára gondolnak, amely barna, vagy feket bőr tokjában szerves tartozéka volt abban az időben szinte minden magyar háztartásnak. 9 voltos akkumulátorával, vagy a hátára gumizott 2 db. laposelemmel szólt éjjel-nappal.

No de a SOKOL név mást is takar, de nézzük csak:

sokol-1.jpg

Igen, SOKOL 2 fényképezőgép!

(Megjegyzem, igen nehéz fényképezőgépet fényképezni...) Határozatlan

A képen látható masina kifogástalan állapotban van, minden funkciója tökéletesen működik.

 

sokol-2.jpg

 

sokol-3.jpg

 

sokol-4.jpg

A fellelhető adatok szerint 1977 és 87 között gyártották a Leningrádban. Abban az időben egy jó kamerának számított, de még most is olvashatók róla dícsérő sorok.

 

 

 

Nézd meg a többi menüpontot is!

 

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 85
Tegnapi: 147
Heti: 232
Havi: 2 310
Össz.: 630 566

Látogatottság növelés
Oldal: Fotók, történetek
Orosz Ferenc - © 2008 - 2018 - ofk.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: ofk-ofk.hupont - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »