Életének 88 évében elhunyt Juhász Ferenc költő
Nagyon szeretem verseit, és volt szerencsém személyesen is beszélgetni vele 1975-ben a akkor New York palotai irodájában. Ekkor az Új Írás irodalmi folyóirat főszerkesztője volt.
Találkozásunkkor az alábbi verset adtam át neki, amit az előző napon írtam:
Juhász Ferencnek az Ős-Költőnek, a Cselekedni - Akarónak ajánlva.
Eredendő-eredően Ős-Csontból vagyok. Ős-Tűzön elégetni való vagyok. Megátalkodott szertelen-kíméletlen vagyok.
Láttam madarak szárnyának pillanat-rezzenését, hallottam bokrok korhadt ágainak kisértet-sercegését, mindenség-megváltó, világűr-mesét. Láttam Ős-Koponyák lecsontozott magányát, Mindenható-Akaró egyedüllétét.
Kirekeszthető vagyok. El-nem-ítélhető vagyok. Konok-állhatatos Ős-Koponya-Ivadék vagyok. El-nem-némítható vagyok.
Megbírált-önmagam vagyok.
És még csak huszonkét éves vagyok
Budapest, 1975.06.30.
Ma is előttem van az arca, ahogyan kétszer, háromszor is végigolvassa, majd halkan megkérdezte:
- Ugye megtarthatom?
Én pedig fiatalkorom minden büszkeségével, kalapáló szívvel mondtam, hogy természetesen, hiszen Önnek írtam. Felállt és megrázta a kezemet:
- Köszönöm.